Mindenkinek lehet belső bolygója. Persze küzdeni kell azért, hogy rendesen kifejlődjön, de alapból mindenki rendelkezik a lehetőséggel rá. És ha van egy saját belső bolygónk, az fantasztikus lehetőségeket nyit meg előttünk. Egy olyan hellyé válik, melyhez erőért folyamodhatunk, amikor a harci szellemünk lehanyatlóban van. Nem lőnék le mindent a filmből, de ott Prot volt az erő, a védőangyal, aki a K-PAX nevű belső/külső bolygóról jött, hogy segítsen egy hányatott sorsú emberen. Nekünk miért ne lehetne ilyen? Ha feszült helyzetbe kerülünk, a test adrenalint áramoltat szét és ennek hatására fokozódik a teljesítőképességünk, erősebbek leszünk stb. Miért ne tehetné meg ezt a lélek is? Csak természetesen javított formában, hatékonyabban. A belső bolygónk, ha kiépítjük a kapcsolatot vele, egy örök energiaforrás lehet. Az a hely, ahová bármikor elvonulhatunk. Az a hely, mely energiát ad és fényt, akkor is, amikor a legnagyobb a sötétség. Manapság pedig szükség van erre, hiszen legyalul a napi történések sötétebbik oldala. A társadalom és/vagy a napi monoton küzdés (a pacalarcú xy :D) mintha csak fűnyírót tologatna a rajtad. Egy idő után mindenki besokall. Kitör vagy bezár, a lényeg ugyanaz, az egyensúly elveszik, a mérleg még jobban kibillen. Akár még az a gondolat is felvetül, hogy mi lenne, ha mi is olyanok lennénk, mint a többi fogaskerék, aki nem forog, csak hagyja, hogy fene tudja, ki forgassa. Minél közelebb kerülünk lelkünkhöz és minél jobban megértjük a bennünk munkálkodó dolgokat, annál jobban azt vesszük észre, hogy a dolgok inkább fordulnak abba az irányba, amelybe szeretnénk. Észrevesszük az apró szépségeket is, mert bizony ott van köröttünk és kevésbé fog zavarni, ami most még hajtépésre késztet.
Hosszú az út, az Igaz Út, mely a lélek mélyéig vezet. Sok helyütt téves útjelzések is vannak és mindenkinek más és más az ösvénye. Legtöbbször az ego az, mely itt-ott a rövidebb útra csábít és belegabalyodva csak később tűnik fel, hogy az a bizonyos „könnyebb út” visszavezet magához az egohoz, mely küzd a spirituális fejlődésünk ellen. A lélekhez vezető ösvényen pedig bizony meg kell tanulni az egot az oldalunkra állítani és vele még effektívebben haladhatunk a belső bolygónk felépítése felé. Legyen így és ismerjük fel a mikro- és makrokozmikus összefüggéseket. Ahogy magunkban építjük a belső bolygót darabjairól darabjaira, úgy mi is alkotóelemei vagyunk valami nagyobbnak. Fogaskerekei egy óraműnek!
